Mintha Apple nem is létezne - így próbálta élni Moon a mindennapjait. Morningra gondolt, és hogy talán ő feledtetni tudná időlegesen a fájdalmát. De valahogy soha nem adta magát az alkalom, hogy megtalálják egymás karját. Csak a rengeteg találkozás és beszélgetés maradt nekik. Viszont Moon talál maga mellé egy nem odaillőt. Egy 2 méter magas, kopasz Dávid-szobrot. Daviddel igen felszínes volt a kapcsolata, de Moon tudta, hogy amúgy is képtelen lenne mély érzésekre más iránt. Nem tartott sokáig ez a kapcsolat.

Egy mozizós este után David bunkó módon otthagyta a sötét éjszakában Moon-t egy szó nélkül. De hiszen csak cigizni mentem előre. Idióta mondat egy idióta szájából. Egy éjszakai pénzváltónál melózott most Moon, így az eset után sietett a munkába. David azonban követte. De Moon-nak még kedve sem volt egy ilyen agyatlannak elmagyarázni a helyzetet. Csak azt akarta, hogy tűnjön el. 

Utólag értékelve magában a helyzetet helyeselte döntését. De amit nagyon furcsának talált, hogy nem Apple járt a fejében, hanem Morning. 

 Miután Moon sikeresen hazajutott Goldennel, egyből felvette a kapcsolatot Apple-lel. A fiúban egy cseppnyi kétely sem volt, hogy maga mellett akarja tudni Moon-t, ezért megkérte, hogy kísérje el Németországba egy alkalmi munka lerendezésére. Moon örült a meghívásnak és még a cuccait sem kellett kipakolnia. 

2 nap múlva már egy németországi üzletház emeletein bolyongtak. Persze azt valahogy elfelejtette Apple, hogy ez sem egy legális meló. Moon nagyon mérges volt, de próbálta leplezni. De látni sem bírta Apple-t. Ezért csak annyit kért tőle, szóljon, amikor hazautaznak, és addig ne is keresse, jól ellesz ő magával. Fel is találta magát, és hogy próbára tegye felkészültségét, még egy állásinterjúra is elment, ahol fel is vették volna. Moon azonban tudta, hogy most nem maradhat külföldön.

2 nap múlva hazautaztak. Nem volt kellemes az utazás, csak némán ültek egymás mellett.

Moon ezek után pár napig nem vette fel a kontaktot Apple-lel. Át kellett gondolnia a dolgot. A srác azonban rendszeresen hívogatta, és elmesélte a lánynak, hogy mik történnek vele. A múltnap egy metrón kezdték el őt és Cross-t üldözni, mert egy kis balhét csináltak az egyik kocsiban. 

Moon úgy döntött ennek véget vet. Kitörölni soha nem fogja tudni a fiút, de most valami nyugodtabbra vágyott, és az érzéseit sem tartotta biztosnak. Fogalma sem volt mihez fog kezdeni, de erőtlennek érezte magát küzdeni egy ilyen kapcsolatban/ért.

Lezárult valami.

 Fáni elvesztése és Apple hiánya nagyon megviselte Moon-t. Hogy kiheverje a negatív élményeit, hazautazott és próbálta minden idejét a pihenésnek szentelni. Egy nyugodt délutánon, amikor éppen az udvaron napfürdőzött váratlan telefonhívás érkezett Goldentől. Nagyon ideges volt, és valamit hadart arról a felvételről, amitől Moon élete függ. Ami miatt már annyi zűrös ügyet át kellett élniük. És most, amikor már azt gondolták, hogy ennek vége, és a felvétel 100%-ig biztonságban van, kiderül, hogy megint ezt keresi az egész "földalatti" társaság. A hívás után Moon azonnal a szobájába rohant, ahol minden a helyén volt, semmi nyomát nem találta betolakodónak, vagy bárminek. Felnyitotta az ágyneműtartót, majd a kibelezhetős macijának feltépte a cipzárját, és... nem volt ott a felvétel. Fogalma sem volt, hogyan tűnhetett el, de egy dologban biztos volt: vissza kell szereznie. Különben halott ember.

Golden és Moon azonnal felhívták Spume-ot, akiben totálisan megbíztak, és nem kérdezett semmit, csak segítő jobbot nyújtott a bajban. Két nap múlva már New York sikátoraiban rohantak a kétajtós szekrények elől. Egyiknek sem volt kedves arca és nem ismerték a kompromisszum szót. Spume előre eltervezte az egészet. Így amikor Moon és Golden felrobbantotta az Alfa BMW-jét, senki nem gyanakodott Moonékra, a robbantás teljesen más irányba terelte a felvétel elrablóit, s míg az autó ügyével foglalatoskodtak, Spume megszerezte a felvételt. Már csak menekülni kellett. De nagyon gyorsan!

 A nyár Moon számára sem telt eseménytelenül. Sikerült folytatnia a régi pörgős életét, és egy percig nem unatkozott. De talán nem így képzelte el ezt az "új" életet. Talán túl sok minden megváltozott. Olyan dolgok is, amelyeknek nem kellett volna, és olyanok, amikről azt gondolta, hogy örökre szólnak.

Moon születésnapjára kapott egy elefántot - ami azt jelentette, hogy bár a fáni állatkerti gondozás alatt áll, Moon tulajdona. Gyönyörű ajándék volt ez számára, és bár korábban soha nem kötődött különösebben az elefántokhoz, nagyon sokat számított neki most ez az állat. Rendszeresen látogatta, s volt hogy napokat ott töltött az állatkertben. Néha egyedül, néha társaságban. De sajnos nem Apple társaságában. Őt szinte alig látta a nyáron, mintha megint felszívódott volna; pedig azt hitte a szökőkútnál minden jóra fordult és ezentúl minden más lesz. Hát nem...

Valakinek vagy valakiknek azonban szemet szúrt Moon szokatlan kötődése a fánihoz, s úgy látszik ez nagyon nem tetszett nekik. Egy egész napnyi idegeskedés és rohangálás után már csak ez a rossz hír hiányzott Moon-nak: fánit súlyosan megsebesítették ismeretlen támadók egy eddig azonosítatlan fegyverrel. Moon kétségbe esett. Nem hitt a fülének, amikor meghallotta a hírt, és azonnal rohant az állatkertbe. Mikor odaért a fáni még életben volt. De az állatorvos valami egészen mással volt elfoglalva. Amikor Moon sokadik kiáltására sem jelent meg előtte az állatorvos, elkezdett rohanni felé. Ó igen, mert nagyon is jól látta, hogy az állatorvos éppen egy teljesen egészséges lóval foglalkozik. De miért is? A GAZDÁJA miatt. A paci tulaját Moon ebben a pillanatban tekintette meg: Eli. Sosem kedvelte a lányt. És hogy lehetséges, hogy ő úton útfélen ismerősökbe botlik, ráadásul nem ez az első alkalom, hogy az "ismerős" éppen Apple exe. Eli a kis ribanc. 

Nem volt túl sok ideje foglalkozni vele, habár szíve szerint úgy megrugdosta volna, hogy csak na... Bár az állatorvost sikerült a fánihoz rángatnia, szegény állatnak már nem volt sok hátra. Csak egy altatólövedék, hogy ne szenvedjen tovább és mindennek vége. Egy hosszú és örökké tartó álomba szenderült fáni. Moonban pedig valami ismét összetört.

 Apple érezte Moon hullámvölgyének súlyát, s érezte, hogy többet kellett volna tennie Moonért, amíg maga alatt volt. De most minden felszabadult idejét Moon-nal töltötte, és próbált számára egy emlékezetes nyarat megtervezni.

Végre Moon is bátran elment olyan helyekre, ahol tömeg van, az elmúlt időben nem szerette az ilyen zsúfolt helyeket. A régi ismerősökkel és barátokkal is újra felvette a kapcsolatot. Fővárosunk leglátogatottabb és legnépszerűbb helyeit látogatták meg közösen, a reggeli programoktól az esti bulizásig.

Egyik nap, estefele egy szabadtéri szórakozóhely felé vették az irányt. Ott volt Moon pár régi ismerőse is, de csak a köszönés és egy "Hogy vagy?" erejéig volt velük. Azonban még ugyanezen a napon, délelőtt egyik régi barátjának a haverja - aki szintén itt volt a szórakozóhelyen, illetve a bizonyos barát: Greg is ott volt - megkérte Moon-t, hogy tartsa szemmel Caty-t, mert Greg halálosan szerelmes belé, de a lány éppen egy másik sráccal kezd belemelegedni egy kapcsolatba. Caty Moon régi ismerőse, még a középiskolából, alapvetően jól kijöttek egymással. Moon megígérte Greg barátjának, hogy megteszi amit tud.

Azonban Moon és Apple igen összemelegedtek, és csak egymásra tudtak koncentrálni, na meg az egy perc "sztárságra". A kis párocska ugyanis annak a szökőkútnak a lábánál ült, amit a turisták imádtak fényképezni. Sőt, nemcsak a turisták, gyakran a helyiek is. Ez amolyan hagyomány volt errefelé. Gyűjteni a képeket a kútról. Ma pedig egy ritkaság is járult a kút mellé. Rengeteg fehér galamb lepte el a tetejét. Nagyon sokan kezdték el fényképezni ezt a "jelenséget", így Moon és Apple a képek nagy százalékának a részese lett, majd poénból elkezdtek pózolni. Mindenki őket figyelte, majd csókot követeltek tőlük. 

Miután megtörtént a csók, Greg lépett oda hozzájuk, és megkérdezte Moon-t, hogy őt kérték-e meg "kémnek" Caty ügyében. Moon totálisan elfeledkezett Catyről és a "küldetésről". Amikor aztán gyorsan a lányra vetett egy pillantást látta, hogy majd felfalják egymást a pasijával. Nem sok hiányzott, hogy szobára induljanak, így cselekedni kellett. Gregnek megvolt Caty lakáskulcsa, így márcsak egy tervre volt szükség. Nem volt idő gondolkodni, cselekedni kellett. Így Moon elvette a kulcsokat, majd Apple-lel az autóhoz siettek. Caty lakásához érve, megkérte Moon Apple-t, hogy vetkőzzön le, és játsza el Caty barátja előtt, mintha ő is a lány barátja lenne és épp meglepetésként várja itt. 

Nem számítottak rá, hogy velük egyidőben már Catyék is elindultak, így szinte semmi idejük sem maradt. Apple gyors levette a ruháit, Moon pedig a hátsó szobába tudott csak bújni. Azonban elkövetett egy hibát, mely a vesztét okozta.

Catyék beléptek a lakásba, majd döbbenten néztek, amikor megpillantották Apple-t, aki egy árva szót sem szólt. Caty azonban egyből kiszúrta az üvegablakkal ellátott ajtón kiszűrődő fényt. Ő lekapcsolt minden villanyt. Moon azonban erről valahogyan teljesen megfeledkezett, amikor belépett a sötét szobába és felkapcsolta a lámpát.

Mikor Caty meglátta Moon-t újabb döbbenet következett, de amikor Moon egyből rávágta, hogy "MEGLEPETÉS" máris más szemmel nézte a dolgokat. Furcsállta ezt az egész szituációt, de egyáltalán nem sejtette mögötte Greg-et. Moon és Apple próbált lazának tűnni és mindenféle magyarázkodás nélkül természetesre fogni a figurát. Az már csak a szerencse része, hogy Catynek éppen szülinapja volt, amikről nekik azonban nem volt tudomásuk, de sokat segített kimászni ebből a fura helyzetből.

 Moon összeszedte minden erejét és elhatározta, hogy mától megváltoznak a dolgok. Újra a régi Moon akart lenni - kalandos problémákkal, de rengeteg szenvdéllyel.

A változás reggelén felhívta Apple-t. Nem reménykedett semmiben. Tudta, hogy nagy valószínűséggel fel sem fogja venni a telefont -, vagy ha felveszi, éppen valamilyen ügyes-bajos dolga miatt nem tud időt fordítani Moonra.

Meglepetésére már pár csengés után Apple mély hangját hallotta a vonal másik végén. Nagyon örültek mind a ketten a beszélgetésnek. Apple elmondta Moon-nak, hogy hallotta mi történt, de úgy döntött, hogy nem akar beleavatkozni. Sokat gondolt a lányra, de ismerte őt annyira, hogy tudja - Moon utálj, ha mindenki az ő szerencsétlenségével van elfoglalva. Mivel érzelmileg teljesen nyílt lapokkal játszanak Moon is őszinte volt. "Senki másra nem vágytam jobban, csak Rád. Bárcsak senki más ne lett volna mellettem, csak Te." Apple nehezen vette tudomásul, hogy rosszul döntött és Moon mellett lett volna a helye. De új ajtókat kezdtek el kinyitni... 

Apple nagyon ritkán találkozik a családjával, akik közel laknak Moon szüleihez. Eltervezte, hogy hazamegy, meglátogatja szüleit, majd annyi időt szán Moonra, amennyi csak telik tőle. Appple szülei éppen egy kirándulást tervezgettek, s mint kiderült - Moon városához. Így rövid időn belül egy egészen nagy közös családi együttlét alakult ki - Moon és Apple talán először érezték úgy magukat, mint egy normális pár.

Egy este étterembe készültek. Moon gyönyörű volt. Már nagyon régen ne volt kedve ahhoz, hogy igazán kicsinosítsa magát. De most egy álomszép kék ruhát vett fel, feltűzte a haját és édes illatot árasztott. Mosolyogva érkeztek meg, s egyből asztalhoz is ültek. Sajnos közös ismerősk is voltak az étteremben, Moon barátai közül néhányan. Úgy döntöttek egy asztalhoz ülnek, bár talán a szerelmesek szívesebben töltötték volna kettesben az esét. Ettől függetlenül Moon nagyon boldog volt. Igazán jól érezte magát a bőrében - felszabadult.

Hirtelen azonban egy nagyon is ismerős alakot látott az ajtónál. Teljesen felzaklatta, de nem akarta kifelé mutatni. Morning volt az. Morning az egykori nagy szerelem. Nem akart a szemébe nézni, sőt talán jobb lett volna ha a fiú észre sem veszi őt. Azonban Morning és néhány barátja a hátsó helység felé idult el, ahova az út éppen Moonék asztala mellett vezetett. Ráadásul Moon ült azon a szélén. Próbálta lejjebb hajtani fejét, s mégis minden zavar nélkül megmaradni a saját társaságában. 

Morning egyik barátja ismerte fel Moon-t, és hangosan odaköszönt neki egy széles mosoly kíséretében. Morning ez előtt a bizonyos barát előtt ment, tehát ha akart volna köszönni, akkor előtte kellett volna mgtennie... de fel sem ismerte Moon-t. Barátja köszönése miatt visszakapta a fejét - s Moon is épp ekkor merte a fejét arrafelé fordítani -, tekintetük találkozott, egy rövid pillanatig mindeketten a közös múltat látták a másik szemében. Morningot teljesen lenyűgözte Moon látványa, s mosoly nélkül, halálosan komoly és ámult arccal lehet egy sziát a lány felé. S Moon sem tudott mást suttogni, mint egy halvány sziát enyhén elpirult arccal.

A társaságból csak Apple vette észre igazán a jelenetet, mert megismerte Morning-ot, még a régebbi buszos kirándulásról. Azonban nem tulajdonított nagy jelentőséget ennek a dolognak. Talán tévesen. Moon próbálta tartani magát, de teljesen felkavarta ez az apró kis "találkozás". Szégyellte is magt, hogy végre Apple-lel van, és erre egy másik férfi köti le a gondolatait. Bárcsak előbb találkozott volna Morning-gal. De most nincs mit tenni. Folytatni kell a változást...

 Moon továbbra is a családja mellett maradt. Biztoságban érezte magát mellettük és úgy érezte a családjának is szüksége van rá, hiszen korábban olyan kevés időt töltött velük. Most mindnyájan boldogok voltak - az együt töltött napok mindenkit harmóniában tartottak. Moon könyvtárba ment az édesapjával; kivette kedvenc könyveit. Élvezte, hogy azt teheti, amit csak akar. Régen töltött el ennyi időt a testvérével, így újra közös progamokat szerveztek. Kisgyerekként együtt nőttek fel, sok időt töltöttek egymás társaságában. Az időjárás nem kedvezett a szabadtéri programokank. Esős, szomorkás idő volt. Kicsit olyan, mint Moon lelke most. Nem tud kiegyezni önmagával. Lassan itt az ideje a változásnak...

 Moon-nak nem volt kedve a barátaihoz. Nincs rá szüksége, hogy a panaszaikat hallgassa, amikor neki is megvan a saját gondja. Nem tud feloldódni a társaságukban - úgy érzi megvetik őt, amiért lejjebb vett a pörgős életstílusából. De hát jóból is megárt a sok! Túl sok trauma érte mostanában Moon-t, és még egy ennyire erős női szervezetnek is nehéz ezeket feldolgozni. Ráadásul Apple-ről sem hallott már hetek óta. Jó lenne, ha csak némán hozzábújhatna, talán nincs is másra szüksége.

Elmenekülve a gondolataitól Moon minden szabad percét a családjával tölti. Szülők, testvére, nagymama és unokatestvérek veszik körül, és élvezik a családi programokat. Társasjátékoktól a szabadtéri programokig minden szóba jöhet. Egy esős nap reggelén Moon elővette görkorcsolyáját és ismét borús hangulat ragadta el. Felvette a korit és az esőmentes fedett betonplaccon korizott egy kicsit. Könnyek gyűltek szemében. Apple volt az, aki megtanította korizni, s milyen jó is lenne, ha ő is itt lehetne most.

 Moon végre úgy érezte, hogy itt az idő kimozdulnia otthonról. A városban lófrált egyedül. Nem volt vele senki, pedig egy találkozót próbáltak nemrég összehozni a régi barátokkal; de sajnos nem jött össze. Megbeszélte a szüleivel, hogy este velük megy haza a városból - másnapi teendők miatt. 

Az egyik utcában mégis összefutott egyik ismerősével. És szép lassan összeverődött mégis egy kisebb társaság. Telefonálgatni kezdtek, és páran szabaddá tudták tenni magukat. Moon-nak azonban nem volt sok szabadideje, hiszen szüleivel indult haza. Mikor Golden odaért, Moon már épp indulni készült. Golden mindenképp beakart még ülni meginni egy pohár sört a többiekkel, és Moon-t is győzködni kezdte. A lány azonban mindenképp menni akart. Golden egyáltalán nem volt toleráns, valamiért úgy érezte, hogy Moon elhanyagolja, és nem értette meg, miért nem aker többet kimozdulni otthonról, miért burkolózik néma magányban, miért nem próbálja meg társasággal feloldani az őt ért traumát. Golden dacosan fordított hátat Moon-nak, és elvonult a legközelebbi kocsmába a többiekkel. Moon tehetetlenül és egyedül állt az utcán. Szívszorító fájdalmat érzett, csillapíthatatlan volt benne a szomorúság. Szomjazott egy cseppnyi öröm után... Apple után vágyakozott!

 Moon egyedül ment nyaralni. Úgy gondolta szüksége van időre önmagára, egyedül akart lenni és kikapcsolódni. Az első két nap fantasztikusan érezte magát a tengerparton, majd tragédiába torkollt a kiruccanása.

Éppen egy bevásárlóközpontban nézelődött, amikor egy férfi fenyegetően odalépett hozzá, és követelte tőle, hogy menjen vele, különben megöli. Az egész nagyon gyanús volt Moon-nak. Nem akart sem kiabálni, sem ellenkezni, csak megadta magát a Gonosznak. Meglepetésére egy csodálatos helyre vitték, egy olyan tengerparti szakaszra, ahol csak korabeli fiatal lányok voltak, de az arcukon rettegés látszott. Ők is fogságban vannak. Moon tagja lett ennek az elrablott lánycsoportnak. Nem tudták a lányok, hogy az emberrablóknak mi a céljuk velük. Nem követeltek pénzt, nem követtek el nemi erőszakot, egyszerűen csak fogva tartották őket. A lányok napról napra többen lettek. Mindegyikük félt, de senki nem mert szökni. Valami titkos és belső erő késztette őket a maradásra. Az egyik új lány elmondta a többieknek, hogy hatalmas erőkkel keresik őket és soha nem gondolta volna, hogy ő is áldozat lesz, amikor a tv-ben látta ezt a szörnyűséget, hogy folyamatosan tűnnek el fiatal nők. Kiderült, hogy a rabló minden év nyarán megcsinálja a rablásokat, és véletlenszerűen megöl a lányok közül 5-t. A többit szabadon engedi, de ha van rá lehetősége, következő nyáron újból bezsákmányolja.

A lányok olyan sokan voltak, hogy képtelenség volt figyelni mindegyikükre. Szabadon vásárolhattak a parton kívül is, de mindig mindegyikük visszatért, mert tudták, hogy ha nem mennek, akkor a biztos halál vár rájuk. Legalábbis ezt hitették el velük és valami láthatatlan erő valójában fogságban tartotta őket. Moon és egy másik lány sokat válogatott a parton túli kirakodósnál az ékszerek között. Sokára értek vissza, de üresen találták a partot, ahol eddig voltak. Fogalmuk sem volt, hogy mit tegyenek, vagy mi történik körülöttük. Először a rablók után akartak menni, hogy ismét csatlakozzanak, de nem tudták, hogy merre is kellene indulni. A lányokba egyszerre hasított a felismerés, hogy mennyire vakok is voltak, hogy eddig nem próbáltak megszökni, ha most csak így itt hagyták őket. Megbomlott ezt a kapocs, ami eddig a rablókhoz kötötte őket. Már csak a félelem volt bennük és a menekülés vágya. Elrohantak a legközelebbi táborhelyig, s amikor meglátták a női mosdót azonnal berohantak. 3 anyuka beszélgetett bent, olyan szülők voltak mind, akiknek a gyermekét anno megölte a rabló, s most is azért voltak itt, hogy az elrablottak megmentéséért tegyenek. Bár fogalmuk sem volt, hogy a lányok a közelben vannak, nagyon megörültek a két ki szökött rabnak. Azonnal hazavitték őket otthonaikba. 

Moon-t nagyon megrázták a történtek, a családja próbálta meg visszaterelgetni újra a régi életébe. Mindennek mennie kell tovább. Nem sokkal miután hazatért, egy nagy kirándulócsoport haladt el a házuk előtt, s tömegben felismerte az egyik elrablóját, aki kikacsintott rá. Moon teljesen ledermedt, s újra fenyegetve érezte magát, hogy eljöttek érte. Azonnal értesítették a rendőrséget, akik tehetetlenül álltak az üggyel szemben. A rabló még ma is szabadon van.

 Moon és Golden együtt kezdték el a nyarat. Sokat lógtak együtt, s úgy döntöttek a középiskolás éveikre emlékezve eltöltenek egy kis időt szeretett városkájukban, ahol először találkoztak. Rótták az utcákat, sokat nevettek és jól érezték magukat. Egyik nap az egyik barátnőjük exbarátja házához tévedtek, ahol Boastful éppen focizgatott a saját kis pályáján. Boastful szintén az osztálytársuk volt középiskolában; néha jóban voltak, néha kevésbé bírták egymást. Most azonban a két lány leült egy kisebb lelátóra és onnan pletykáltak Boastfulról, akihez egyik pillanatról a másikra egy taps hatására áramolni kezdtek a fiatalok. Mindenfelől jöttek és focizni kezdtek. 

Mikor Boastful észrevette Moon-t és Goldent egyből odament hozzájuk. Leült melléjük a lelátóra és bájos kis csevegésbe kezdtek. Moon azonban furcsállta Boastful csillogó tekintetét, s egyenesen megrémült, amikor a fiú simogatni kezdte a hátát. Elhúzódott tőle és hirtelen ezer gondolat cikázott az agyában. 

Mégha nem is olyan jól sült el az Apple-lel töltött hétvége; ők egymáséi. Képtelen lenne megcsalni őt. És Boastful?! Soha nem vonzotta őt ez sármos fiú, aki ráadásul a barátnőjével járt. Képtelen szituáció, amiből menekülni akart.

Boastful észlelte Moon meghökkenését. Elmondta a lányoknak, hogy még van Pesten a suliban egy-két lezáratlan dolga erre a félévre, így a későbbi busszal utazik Pestre, de megkérte Moon-t és Goldent, hogy tartsanak vele legalább addig. Golden semmit nem vett észre az orra előtt zajló jelenetből, így egyből rávágta, hogy szívesen vele tartanak. Ennyit még Moon is kibír.

A nosztalgia utáni napokat Moon otthon töltötte. Egyik estére meghívták egy Beach partyra. Helyi "nevezetesség" ez a szórakozóhely, ahol egy nagyobb terem van tengerpartnak berendezve, jakuzzikkal, minimedencékkel, pálmafákkal és ízletes koktélokkal. Amikor odaért egy ismerőst sem talált, és mindenki megvetően nézett rá, hogy mit keres ő itt egyáltalán. A helyi fiatalok rossz véleménnyel voltak Moon-ról. Hallottak egy-két zűrös ügyletéről, és úgy gondolták, amikor a lány Budapestre költözött végleg elhagyta őket, és hátat fordított annak a helynek, ahonnan indult. Még a gyermekkori barátnője és szidta őt a háta mögött, ami nagyon nem esett jól Moon-nak. Végül hallotta a nevét kiabálni és megpillantotta a meghívást benyújtó ismeretlen ismerősök arcát. Kicsit megkönnyebbül, de ebből a világból is menekülni vágyott. Hol talál végre magára ez a lány?! Az élete egy állandó labirintus, amiben néha Apple mutat utat. 

Apple nem igazán szeret belefolyni a hétköznapi élet dolgaiba. De van egy lány az életében - akivel ha nem is tölthet olyan sok időt, mint szeretne - bármit megtenne érte. Az utóbbi időben így is elég zűrös volt a kapcsolata Moon-nal is, hiszen újra tagja lett a földalatti élet mocskos világának. De miután hazatért Amerikából és egymásra találtak, valahogy mélyebb lett benne a ragaszkodás. Nem tartoztak egymásnak magyarázattal, nem olyan a természetük, hogy ezt bármelyikük is megkövetelte volna.

Így Apple eljutott addig, hogy hazakísérte Moont a családjához; mivel Vendicative, Moon testvére, és az ő felesége: Middlesome tartanak egy kis évfordulós partyt. Egy éve házasok és ennek örömére koccantak a poharak és röpültek a pezsgős dugók. Mindenki jól szórakozott és másnap még egy kis vallásos szertartáson is részt vettek újra. Moon túlzásnak tartotta a dolgot, mivel testvére nem éppen egy szentfazék és egy év az nem is olyan óriási idő. De nem szólt bele semmibe, csendes társként vett részt az eseményeken. Egyszerűen élvezte, hogy Apple-lel lehet békében, és nyugalomban.

Egy kis időt még együtt töltöttek Moonéknál vidéken, elmentek egy buszos kirándulásra is a környéken. De az édes kettesből fura társaság lett. Moon régi ismerősökkel találkozott. Többek között régi nagy szerelmével, Morning-gal. A fiú Apple miatt meglehetősen tartózkodott Moontól, még a szemkontaktust is félt felvenni vele. Azonban a többi "régi jó barát" próbálta Apple-t is bevonni a kis társaságban, aki nem vette túl jó néven ezt a jópofizást. Nem az ő stílusa ez a bohóckodás, amit itt művelnek. Moon-nak nem igazán esett jól a viselkedése, amit szóvá is tett. Plusz Morning láttán valami régi vágyak is a felszínre törtek benne. Persze nem volt ez több némi lelki hóbortnál. Nagyjából megbeszélték a dolgaikat és mindketten úgy látták jobbnak, ha Apple elutazik. Nem nehezteltek egymásra. Apple mondatni természetfeletti életet él, ez ellen pedig nincs mit tenni. Moon sem egy átlagos lány.

 Apple még mindig nem tért haza Amerikából. A banda többi tagja az akció utáni másnap hazajött repülővel, de Apple nem. Kapott egy hívást, hogy lenne még egy kis elintéznivaló. Nem a plusz zsetonért maradt, hanem a barátságért. Egy régi jó ismerős kereste fel a pár évvel ezelőtti Sötét Kor üzletéből. Így Apple is repülőre ült, de LA-be ment. Ott találkozott Kieferrel, és megbeszélték az akció tervét. Kiefer nem árult el minden részletet Apple-nek, mert úgy gondolta jobb, ha nem tud mindenről, a tagokat így is le tudják rendezni, és nem kenhető rá a mocskos üzleti rész.

Problémamentesen zajlott a támadás, mozgó kocsiból lőtték szitává az "ellenséges csoport" tagjait. Mintha csak móka lenne a gyilkolászás. Nagyon rossz útra tévedtek itt egyesek...

Moon felépült az utóbbi napok átélt szörnyűségeiből. De képtelen volt visszatérni régi életéhez így hirtelen. Szüksége volt időre, amíg megemésztheti a lázálmában látottakat. Olyan helyre akart menni, amit nem ismer; ahol senkit sem ismer, ahol őt sem ismerik és ahol teljesen semlegessé válhat.

Mikor megérkezett IH-ba, egy teljes percig úgy érezte, hogy lelki békére lelt. Végre Senki lehetett. Azonban a bejelentkezésnél kérdezték a nevét. Moon viszont nem akarta elárulni magát, így csak ennyit mondott: Storm. És ez a baseball sapkás, szakadt inges lányarcú Vihar most keresztülsétált a folyosón. Még azt sem akarta, hogy a nemét megtudják, teljesen elvont akart lenni a világtól és a beskatulyázástól. Az épület tele volt minden földi jóval, rengeteg édesség volt mindenfele. Bibliai bőség volt a javából. Választható órákra, érdekes előadásokra ült be. Hallgatta a filozofálásokat az élet apró dolgairól. De egy lány felborított mindent. Egy régi kisiskolás ismerős, aki tudta, hogy ki ő. Hogy Ő Moon, ő az a lány, aki soha nem akarna elbújni a világ elől. Felnyitotta Moon szemét, hogy nem ezt szánták neki Odafent, és hagyja ezt a hülye játékot. Tegye, ami a dolga.

Moon amúgy sem akart ismerős arcokkal együtt lenni és a régi ismerős tényleg rámutatott a dolgok lényegére. Összepakolt és felutazott Pestre. Az örökös találkahelyen ült, a Szabadság híd lábánál. Csak ült és várt. Pedig semmiféle találkozót nem beszélt meg Apple-lel. De ez a hely az övüké. És a bársonyos naplementében megjelent egy bátor férfi árnyéka. Míg ölelkezve ültek a Duna partján, lassan fölbukott a Holdalma.

 Íme a dal, ami ihlette a blog indulását:

https://www.youtube.com/watch?v=pzXUfg04gdw

Fogyasszátok, nagyon egészséges. :)

I held a lover once and I was his

And we walked along the river in the sun

But he's a lonely man so this was done

The only place we had to meet is night

While the sun he slpeeps in shadows we can hide

On the mountainside we'd spent our time together

But it is gone when morning comes

 Míg Apple megjárta Amerikát és növelte a bankszámláját, addig Moon lázálomban vergődött otthon az ágyában. Képtelenek voltak kizökkenteni őt ebből az őrült állapotból. Moon megjárta a poklot és a mennyt. Átélte félelmeit és vágyait. Mindent ami már teljesült, és ami talán sosem fog.

Kuszaság, forgatag, maskarák, tombolás, támadás és sikítás. Tisztaság, szerelem, szeretet, ölelés és vad vágy. Tanítás és tanulás. Kimerült és talán legbelül éveket öregedett ettől. Egy jó adag tapasztalat zuhant rá, csupán pár éjszaka alatt. 

 Az ex-kaszinótulaj úgy döntött, hogy hálája jeléül egy gyönyörű fekete 320d lim. BMW-t ajándékoz Applenek. Szerény gyerek ez az Apple, de azért neki sem ment el a józan esze. Hülye lenne visszautasítani egy ilyen ajánlatot. Ami azt illeti, úgysem vetette meg soha a piszkos ügyeket.

Indulás előtt még nézegette kicsit újdonsült kocsiját az egyik járda menti parkolóban, amikor izgatottan leszólította egy fiatal szőke hölgy. "Elvinnél?" Apple nem tudta hova tenni a dolgot, és általában nem is hajlik az efféle segítségnyújtásra, de valami furcsa vibrálás volt a lány szemében. Másrészt pedig ugyanarra akart menni, amerre Apple indult. A reptérre.

Épp az autópálya lehajtója felé közeledtek, amikor Apple figyelmes lett egy aranysárga Porsche 911 Carrera-ra. A kocsi egyre inkább feléjük húzódott, a lány pedig egyre jobban remegni kezdett. "Téged keresnek?"- kérdezte Apple. A lány csak biccentett és könnyel telt meg a szeme. A sárga porsche anyóülésén lévő férfi kiszúrta a lányt a BMW-ben; teljesen rájuk tapadtak. Mindketten tövig nyomták a gázpedált. 500 m múlva lehajtó jobbra. Apple cselekedett. Hatalmasat fékezett és átvágva a mellette lévő sávba lehajtott az autópályáról. A Porschenak már túl késő volt, tovább száguldott egyenesen. Bele a rendőrségi kordonba...

Kisebb kerülővel, de kiértek a reptérre; ott aztán mindenki felszállt a maga gépére. Apple úgy gondolta megtette amit tudott, és amúgy is sokkal fontosabb dolga van most, mint a lányra vigyázni.

Fél nappal később érkezett meg Apple a bostoni repülőtérre, Massachusettsbe. Ott találkozott a többi taggal, akik részt vesznek a rablásban. Igen, az ember azt gondolná megjavul és felhagy az ilyen durva és veszélyes üzletekkel, de úgy látszik képtelen megjavulni. Vagy nem is akar. Már pontosan el volt tervezve minden, az egyik bostoni képviselő vásárolt fel aranyat, ezt akarják ellopni.

Az éjszaka közepén érkeztek meg; minden úgy zajlott eleinte ahogy eltervezték. Még az üvegpáncélon is sikeresen átjutottak. Apple és egy másik magas férfi adogatták ki a tömböket, amikor hirtelen fülest kaptak. A rádiósuk aki az autóban hallgatta a környék hullámhosszait vett egy bejelentést, miszerint Massachusetts állam Boston városában azon a helyen ahol épp ők vannak betörés zajlik. Gyorsan kellett cselekedniük, de mindenki érezte, hogy csak a csoda segíthet rajtuk, mert ha minden rutinszerűen zajlik a zsaruknál, simán ideérnek mire ők kiérnek a hatalmas villából.

Csak a hotelben döbbentek rá, megúszták. Fogalmuk sincs, hogyan, de sikerült. Ünnepelni kezdtek, mikor a rádiósuk nevetve bejött a szobába.

Elmondta nekik, hogy nemrég mondták be a hírekben, hogy egy szerencsés véletlen folytán elfogtak két rablógyilkost Massachusetts állam Brockton városban. Ugyanis a rossz vétel miatt félrehallották a város nevét; az utca pedig mindkét városban megtalálható. Úgy látszik most sikerült. De vajon meddig tartható ez?

 Ha Moon élete zűrös, akkor minek nevezzük Apple életét? A mindennapi kaland és veszély számára már kezd természetessé válni. Inkább fest egy akciófilm hősének, mint hús-vér embernek, aki két lábbal áll a földön.

A múlt estét szokásos lazítós helyén, egy illegális kaszinóban töltötte. Szeret idejárni, mert itt elfeledkezhet mindenről és csak önmagával tölthet egy kis időd. Eddig úgy gondolta, hogy ez egy veszélymentes zóna számára, és ez a sziget a kikapcsolódásé, nem pedig az őrült gyilkosoké.

Mindent a piros 21-re... majd egy férfi előrántotta a fegyverét a szomszéd asztalnál. Az emberek megvadultak, a nők sikítozni kezdtek, és mindenki rohant, amerre látott. Kivéve Apple-t. Ő már sok mindent megélt, nem igazán ejtette kétségbe egy forgó szemű gyilkos, nem egy ilyet látott már fiatal kis élete során. Mivel a támadó egyedül volt, nem tudott mindenkire figyelni, de mivel az emberek nagyobbik része egyből kifele vette az irányt, sietnie kellett megtalálni azt, akit keres. Apple határozottan és gyorsan cselekedett: előrántotta Leatherman kését, nagy léptekkel indult a támadó felé, aki épp ekkor fordult Apple felé, majd egy erős mozdulattal nyakon szúrta. A férfi összerogyott, Apple pedig még a zsaruk megérkezése előtt lelécelt.

Átgondolatlan és hirtelen felindulásból jött a fegyveres gyilkos. Célja a kaszinó tulajdonosának füle volt; mint ezt Apple később megtudta. Ugyanis a kaszinós mély hálával kereste fel az eset után. Sajnos az illegális helyet az esemény után bezárták.

 Moon hosszas dilemmázás után úgy döntött részt vesz az egyeteme által szervezett kiránduláson. Tudta, hogy sokat lesz majd egyedül, mert a sajátos életmódja miatt nem igazán sikerült senkivel sem komolyabb baráti viszonyt kialakítania. Mégis úgy érezte, most jót fog tenni neki ez a kis kiruccanás. Tévedett.

Azt gondolta nem lesz ez olyan rossz barátok nélkül, de olyannyira magára maradt, hogy már-már a sírás kerülgette többször. Nem igazán tudott beszélgetni senkivel, és ahova csapódott volna, onnan is kiközösítették. Úgy látszik nem szereti itt senki őt. Már az egyetemen is túl sok balhé volt körülötte, ennek híre ment... a többi diák sem bírta ezt már tolerálni. Pedig Moon alapvetően nem egy gonosz lány; csak ez Élet mindig közbeszólt.

A sokadig napon talált egy hit-csoportot, akik az önmagukba tekintéssel voltak elfoglalva, így itt aztán senki nem beszélt, nemhogy hozzá, senki - senkihez. Azonban ezt sem bírta sokáig, plusz a közbeiktatott prédikációk már az agyára mentek. 

Felhívta Goldent, hogy ha ráér eljöhetne érte, mert ő már ezt nem bírja tovább. A lány jött ahogy tudott, s míg a táboron belül Moon keresésére indult, összefutott pár régi ismerőssel, akik meghívták a hamarosan kezdődő csapatversenyre. Golden megkérte Moont, hogy maradjanak még a verseny erejéig. Moon nem nagyon akart maradni, de úgy volt vele, hogy ezt már csak kibírja; bár idegileg már egy roncsnak érezte magát. 

A versenyen megkérték Moont, hogy ő is csatlakozzon, mert kevesen vannak, de ő egyáltalán nem szeretett volna részt venni ezen a versenyen. Ennek hangot is adott, de az őt invitáló csapat ezt nem vette jó néven és ócsárolni kezdték Moont, akinél végképp elpattant valami: földhöz vágta telefonját és elrohant. Teljesen kikészült idegileg.

Miután elvonult folyamatosan járt az agya: valószínűleg nem a tábor készítette ki ennyire, hiszen erős lány ő; de talán ez elmúlt időszak megrázkódtatásai nagyon is rányomták a bélyeget az életére. El kellett vonulnia valami nyugalmas helyre. 

Egyik ismerősének volt egy intézete, ahol mindenféle sérült emberekkel foglalkoztak. Ide utazott Moon; távol mindentől, a Nyugalom szigetére. Itt sokat játszott az ismerőse kutyájával, akivel mindig nagyon jól kijött, mikor idelátogatott vidékre. Hamar megtalálta Moont az intézet sármőrje: Rob. Robnak pszichés alapon voltak testi koordinációs hibái, de egyébként teljesen rendben volt a pasi, sőt... De Moon nem tudott rá férfiként nézni, mert számára ebben a pillanatban is csak egy férfi létezett: Apple. Mióta nem is látta már... csak arra emlékszik, ahogy utoljára elhajtott az új bringájával, miután megmutatta neki... jó is lenne együtt lenni.

Szóval Robbal jól összebarátkoztak, se semmi több nem alakulhatott ki közöttük. A táborból Moon szó nélkül lépett le, még Golden által is megcsalatva érezte magát, ezért még neki sem szólt. A lány viszont nagyon aggódott Moon miatt, így a keresésére indult, mégha Moon nem is válaszolt a hívásaira. Tudta, hogy Moon szereti a Nyugalom intézetet, ezért egy-két telefonhívás után már biztos volt benne, hogy itt van, így utána utazott.

Moon nem örült, amikor meglátta, de egy rövidebb beszélgetés után már meg is békéltek egymással. Moon bemutatta Robot a barátnőjének, aki egyből rákattant a lányra. Így Moon ejtve; új célpont: Golden. A lány nem különösebben vonzódott Robhoz, de kellemes férfinak tartotta, így egy kaland erejéig még az intézet keretei között maradtak. Másnap visszaindulnak, maguk mögött hagyják majd ezt a hűvös világot.

 Az elmúlt pár napban kezdtek csendesedni a dolgok Moon körül. Semmi gyanúsat nem észlelt a környezetében. Se viták, se botrányok, semmi üldözés...

A minap megkereste egy régi ismerőse, Sylva. Nem álltak túl közel egymáshoz mostanság, régebben azonban sokat beszélgettek. De a mai napig összehozza őket sokszor a véletlen, így aztán mindig elbeszélgetnek apróbb dolgokról egy-egy öt percet az utcán, amikor összehozza őket a sors. 

Sylva is tisztában volt a barátságuk mértékében, de mindentől függetlenül megbízott Moonban. S ebben a helyzetben úgy érezte rá számíthat a leginkább. Nem állnak túl közel egymáshoz annyira, hogy rosszul érezze magát az adott szituáció miatt; de annyira távol sem estek egymástól, hogy idegenként kezelje. Pontosan egy ilyen határozott és segítőkész emberre volt szüksége, mint Moon.

Sylva kétségbeesetten mondta el a történteket: úgy gondolja terhes. Moon-t sokkolta a hír abból a szempontból, hogy Sylvát elővigyázatos lánynak ismerte meg. De nem fordult el tőle, hiszen nem tudhatta a teljes hátterét az eseményeknek. Elkísérte Sylvát a kórházba, aki a feltételezés bebizonyosodása után úgy döntött: elveteti a babát. Moon-nal átbeszélték a dolgokat, észérvekkel és érzelmekkel egyaránt, de Sylva az abortusz mellett döntött. Moon elkísérte. A történtek után, talán szorosabb szálak kötik majd össze őket. Sylva megkérte Moon-t, hogy ne beszéljen az esetről senkinek.

Moon és Golden már a felvétel nélkül érkeztek vissza Budapestre. Tehát Moon valahol biztos helyet találhatott neki, ha kiengedte a kezei közül.

Már régebb óta tervbe volt véve Moon-nak egy új lakás vásárlása, s végre ezt meg is tette. Már csak a társ hiányzott belőle, akivel megoszthatja. A szomszédokkal is jól kijött, sőt az egyik közeli szomszédjában egy korabeli lány lakott a szüleivel, akivel néha össze is jártak. 

Félelme nem múlt el, így a lakást több zár védte, s még egy rácsos kapu is volt előtte. A 7 és feledik szinten lakott, ritka ilyen helyeket elcsípni, de sikerült neki. Valamilyen szintű üldözési mánia alakult ki benne. Azt gondolta, hogy nem feltételezik, hogy van fél szint, így soha nem fogják megtalálni, mégha itt keresik is. Az övé volt az egyetlen feles szint, még a lift sem állt meg ott.

Egy bulizós este után Goldennel tartottak haza a lakásba. Sokáig tartott bejutni, mert még mindig nem sikerült megszokni Moon-nak a sok kulcsos rendszert. Meglepetésére az egyik folyosón találkozott a kedves szomszéd lánnyal. A lány Moont várta, el akarta mondani neki, hogy látott egy férfit az ajtója előtt, aki sokáig várt ott, majd elment. Valamint átadta a Moon-nak a mobilját, amit a délutáni találkozásukkor hagyott a lakásban. A személyleírásból Moon Apple-re ismert. A mobilon pedig egy furcsa üzenet volt, egy V. Ester nevű lánytól: "Hagyd békén Apple-t, ő az enyém! Fogd fel, hogy köztetek vége mindennek!"

Moon ideges lett, ugyanis ismerte ezt az Ester nevű csajt. Apple régi nője. Nem volt közöttük hosszú és szoros kapcsolat, de volt benne szenvedély. A szenvedély pedig egy olyan dolog, ami vonzza az embert. Ezt fejtegette épp Moon is Goldennek, míg bementek a lakásba. Ott azonnal felhívta Apple-t, aki meglepetésére felvette a telefont. Nem számított rá, mert általában nem lehet elérni; csak akkor ha azt ő akarja. Ezek szerint akarta.

A telefonbeszélgetés rövid volt, a lényeg pedig, hogy várja meg, hamarosan ott lesz a lakásán és személyesen megbeszélik. Moon mindenre felkészülve, de idegesen ült a kanapén, míg Apple-t várta. Tartott tőle, hogy elveszíti, fél, hogy eddig túlságosan is vak volt, és tényleg ezzel az Esterrel tölti az idejét...

Apple megérkezése után átbeszélték a dolgokat. Azt mondta, hogy múltkor összefutott véletlenül a városban Esterrel, de nem is beszéltek, csak köszöntek egymásnak. Nem tudja, honnan jutott eszébe, hogy ilyesmit tegyen. Biztosította Moon-t a szerelméről! A szerelméről, ami nem csekélység!

 Curly hazalátogatott Angliából. Moonnal együtt töltöttek pár napot, elmesélte, hogy mi történt miután hazajöttek Goldennel Londonból, és hogy most is épp azt próbálja kideríteni, hogy miféle Szövetség működik a sarki kisboltban.

Úgy érzi az élet ellene fordult, és sehol nincs megnyugvás. Apple-t is újra és újra elveszti. Ismét eltűnt a szeme elől és nem ad hírt magáról. Lehet megint elfogták... vagy ki tudja miféle bajban van?! Megint. Mintha mindig ugyanaz a lemez pörögne. Nem tud kilépni az ördögi körből. Nincs biztos pont az élet(é)ben.

Kizökkeni a mindennapokból: Moon elvitte Curlyt az iskolájába, amit az utóbbi időben nem igazán látogatott. Valószínűleg még emiatt is meggyűlik majd a baja. Körbenéztek, beültek egy-két órára. Hozzájuk csapódott Apple baráti társasága. A fiúk megbeszélték Moon-nal, hogy másnap találkozzanak, menjenek el egy kis vad bicajozásra.

Curly másnap kora reggel visszautazott; Moon pedig elindult, hogy találkozzon a fiúkkal. Bringázás közben sokat hülyültek, szó esett Apple-ről is. Kiderült, hogy a fiúk tudják hol lesz ma este, mert Cross kapott egy üzenetet tőle. Jól kifáradtak az extrém biciklizésben, majd megbeszélték, hogy este találkoznak a megadott helyen.

Pontban 21-kor mindenki ott ült a szobában. Eleinte szótlanul, lesújtva ült mindenki. Majd jött az üzenet Cross telefonjára: "Meneküljetek! Védd meg Moon-t!" Eszeveszett futásba kezdtek és hamar el is értek a két utcával odébb fekvő sziklapartig. Érdekes egy övezet volt az a város szívében. A fiúk hamar felmásztak egymást segítve, azonban Moon számára túl meredeknek bizonyult a terep. Egyedül nem ment. Cross - jó barát módjára - a segítségére sietett, így Moon is feljutott; majd segített felhúzni a fiúknak Crosst. Közben azonban heves vita tört ki. A fiúk ott akarták hagyni Moont! Úgy gondolták ő az oka mindennek. Apple miatta keveredik bele mindenféle bajba, és sokkal jobb lenne neki, ha végre megszabadulna tőle. Mindig úgy gondolják, hogy jobbra fordulhat a helyzet, és kiegyensúlyozott lehet a barátság Moon-nal, még a biciklitúra is ezért jött létre; de mindig rá kell döbbenniük, hogy Moon egy Bad Girl. Legjobb bizonyítékuk az volt, hogy Apple ma sem ért ide, és ők is menekülni kényszerültek. Csak Cross próbálta védeni Moont, mert tudta, mit is jelent az igaz szerelem.

Eközben Golden egy kémre lett figyelmes az otthoni háza előtt. Vajon teljesen agyára mentek az események, üldözési mániája van, vagy tényleg utána leskelődik ez a furcsa nő az utcában. Mikor harmadik napja is folyamatosan ott látta, biztosan tudtam, hogy kém. Vajon szóljon Moon-nak?! Vagy inkább oldja meg maga?! Ezen hezitált egy darabig...

 ... már nem zavar ha veszélyt érzek."- ezzel a gondolattal indult el otthonról Moon, aki nem bírja sokáig egy helyen. A vágyai és az álmai vonszolják. Mennie kell.

Így hát elindult oda, ahova a szíve húzta; egy olyan városba, ahol legalább akkora a káosz, mint az ő lelkében. Érkezése utáni első estén máris színházba hívta egy barátja. Moon úgy érezte már nem üldözik és nem lehet baj - egy kis szórakozás jól fog esni neki. Meglepetésére sok ismerős arccal találkozott a színházban. Fiatal és idősebb barátok, akik eddig élete útján segítették. Azonban mint Moon élete alapjában, ez sem volt zökkenőmentes. Váratlan és lesújtó esemény történt.

Az előadás szünetében szívrohamot kapott egy ismerőse. A helyszínen meghalt. Nagyon kedvelte Moon az illetőt, de a szívében üresség volt az esettel kapcsolatban. Nem tudott sírni, nem volt szomorú... egyszerűen nem érzett. Hazament és másnap vonatra szállt, tovább kellett most mennie.

Az utazás jót tett neki. Kiszakadt az általa ismert világból és ismeretlenekkel kötött szövetséget. A hely ahova megérkezett: újra a régi volt. Ismerős arcok, ismerős szoba és már ezerszer lejátszott veszekedések. Csak el innen!

Újra belezökkenve a hétköznapokba fordulatnak kellett jönnie. Apple kopogtatott. A boldogság szavakba nem önthető volt és elragadta őket a mámor, az újra egymásra találás. Megérkeztek kettejük kis szigetére. A nyugodt percek azonban nem tartottak sokáig. Apple nem volt hajlandó elmesélni, hogyan szabadult ki, mi történt pontosan. A kezén lévő kötésre azonban adott magyarázatot. Megmarta egy kígyó. De, hogy hol és egyáltalán hogy keveredett kígyó közelében, ismét nem válaszolt. Azt mondta, csak Moont próbálja védeni ezzel.

Moon másnap épp bevásárolt a boltban, amikor a tulaj hátra hívta az irodába, és közölte vele, hogy a boltjuk előtt lévő kamera rögzítette, ahogy tegnap éjjel a barátjával a bolt előtt randalíroztak részegen, és a férfi illető lepisálta a bolt falát. Moon nagyon elszégyellte magát, és azt mondta vállalja a felelősséget. Meglepetésére azonban csak egy ajánlatot kapott: szakítson Apple-lel és csatlakozzon hozzájuk.

De kik is ők valójában?

 Egy hét elteltével enyhült a helyzet. Próbálták megbeszélni a problémákat, és ha nem is ápoltak egy igazán jó kapcsolatot, legalább beszélgettek egymással.

A következő pár nap azonban félig rettegésben telt. Az egyik rokonuk külföldre utazott pár napra, s megkérte Moon családját, hogy vigyázzon a kislányukra. A gyermek most éves, és vak. Ami azonban félelemmel töltötte el a családot a lány kapcsán: 4 éves korában megölt egy embert. Nem tudni, hogy önvédelemből tette, vagy agresszióból. Nem derült ki semmi a nyomozás során, de megállapították, hogy a lány nem beszámítható. Azóta rendszeresen szed gyógyszert. Vagy a sokk hatására alakult ki benne az idegbaj, vagy már a gyilkosság előtt is lappangott benne, s mikor ez a felszínre tört, leszúrt egy "ártatlan" embert. Már ha ugye valóban nem öngyilkosságról beszélünk. 

A családban mindenki tartózkodott a kislánytól, Moon édesanyja próbálta megtalálni a közös hangot a lánnyal, azonban ő nagyon magába zárkózott, és a vendégségben töltött pár napban szinte meg sem szólalt. Csak ült, aludt, és evett néha néhány falatot. Így zajlott le ez a pár nap, aztán anyja hazajött és elvitte.

Két napra rá újabb vendégek érkeztek Moonékhoz. Vendicative azonban nagyon nem bírta a Guest családot, főleg nem a fiút. A közös vacsoráknál hangos megjegyzéseket tett a srác viselkedésére, modorára, külsejére. Mindent bírált benne, amit csak lehetett. Egyenesen a szemébe nevezte baromnak, s közölte, jó lenne ha végre eltakarodna. Moon mindig csak nevetett ezeken a beszólásokon, s a legutolsó esti vacsoránál egyenesen röhögőgörcsöt kapott. Ezzel talán túljutnak egy ponton Vindicativevel?

Golden úgy döntött hazaviszi Moont, az lesz a legjobb, ha a családjával tölti ezt a számára nehéz időszakot. Látszólag helyreálltak az emlékek a fejében, de még mindig látszott rajta a zavarodottság. 

Goldennek azonban még volt egy kis elintéznivalója, mielőtt hazakísérhette volna Moont. Egy régi épületbe mentek, ahol dübörgött a zene, és gyanús alakok mászkáltak. Golden nem adott választ Moon kérdésére: mit is keresnek itt valójában?! Úgy látszik Goldennek is vannak titkai. Talán ő is valami rossz üzletbe keveredett bele és nem akarta Moont magával rántani. Mire végeztek már éjszaka volt, Moon úgy döntött hazatalál már egyedül is. Így Goldennel átmásztak az épület mögötti töltésen, és Moon felszállt a következő vonatra ami jött.

Otthon senki nem fogadta kitörő örömmel. Valami történt amíg távol volt? Senki nem adott magyarázatot, hogy mi történt a lövöldözés után. De a szülei még csak nem is beszéltek vele. A testvére, Vindicative is ellene fordult. Főleg azért mert a feleségével, Middlesomemal még mindig nem ápoltak túl jó viszonyt, és a lány - amióta ez utóbbi durva eset történt, a lövöldözés - még jobban haragszik Moonra. Sőt, egyenesen őt hibáztatja mindenért. 

Pokollá tette az életét az elkövetkezendő pár napban. Apró, de egy személyiséget általánosan romboló köveket görgetett Moon elé. Egy listát írt neki, hogy mit szeret, és mit utál benne, de a listán csak negatív dolgok álltak. Nem engedte, hogy bármit is csináljon a lakásban, és nem engedte semmibe beleszólni. Egyszer aztán leborította tusfürdővel Moont. Itt betelt a pohár, s Moon egy doboz joghurtot vágott Middlesome fejéhez. A csatát azonban egyértelműen Moon vesztette el, mert senki nem támogatta ebben a nehéz időszakban.