Moon összeszedte minden erejét és elhatározta, hogy mától megváltoznak a dolgok. Újra a régi Moon akart lenni - kalandos problémákkal, de rengeteg szenvdéllyel.
A változás reggelén felhívta Apple-t. Nem reménykedett semmiben. Tudta, hogy nagy valószínűséggel fel sem fogja venni a telefont -, vagy ha felveszi, éppen valamilyen ügyes-bajos dolga miatt nem tud időt fordítani Moonra.
Meglepetésére már pár csengés után Apple mély hangját hallotta a vonal másik végén. Nagyon örültek mind a ketten a beszélgetésnek. Apple elmondta Moon-nak, hogy hallotta mi történt, de úgy döntött, hogy nem akar beleavatkozni. Sokat gondolt a lányra, de ismerte őt annyira, hogy tudja - Moon utálj, ha mindenki az ő szerencsétlenségével van elfoglalva. Mivel érzelmileg teljesen nyílt lapokkal játszanak Moon is őszinte volt. "Senki másra nem vágytam jobban, csak Rád. Bárcsak senki más ne lett volna mellettem, csak Te." Apple nehezen vette tudomásul, hogy rosszul döntött és Moon mellett lett volna a helye. De új ajtókat kezdtek el kinyitni...
Apple nagyon ritkán találkozik a családjával, akik közel laknak Moon szüleihez. Eltervezte, hogy hazamegy, meglátogatja szüleit, majd annyi időt szán Moonra, amennyi csak telik tőle. Appple szülei éppen egy kirándulást tervezgettek, s mint kiderült - Moon városához. Így rövid időn belül egy egészen nagy közös családi együttlét alakult ki - Moon és Apple talán először érezték úgy magukat, mint egy normális pár.
Egy este étterembe készültek. Moon gyönyörű volt. Már nagyon régen ne volt kedve ahhoz, hogy igazán kicsinosítsa magát. De most egy álomszép kék ruhát vett fel, feltűzte a haját és édes illatot árasztott. Mosolyogva érkeztek meg, s egyből asztalhoz is ültek. Sajnos közös ismerősk is voltak az étteremben, Moon barátai közül néhányan. Úgy döntöttek egy asztalhoz ülnek, bár talán a szerelmesek szívesebben töltötték volna kettesben az esét. Ettől függetlenül Moon nagyon boldog volt. Igazán jól érezte magát a bőrében - felszabadult.
Hirtelen azonban egy nagyon is ismerős alakot látott az ajtónál. Teljesen felzaklatta, de nem akarta kifelé mutatni. Morning volt az. Morning az egykori nagy szerelem. Nem akart a szemébe nézni, sőt talán jobb lett volna ha a fiú észre sem veszi őt. Azonban Morning és néhány barátja a hátsó helység felé idult el, ahova az út éppen Moonék asztala mellett vezetett. Ráadásul Moon ült azon a szélén. Próbálta lejjebb hajtani fejét, s mégis minden zavar nélkül megmaradni a saját társaságában.
Morning egyik barátja ismerte fel Moon-t, és hangosan odaköszönt neki egy széles mosoly kíséretében. Morning ez előtt a bizonyos barát előtt ment, tehát ha akart volna köszönni, akkor előtte kellett volna mgtennie... de fel sem ismerte Moon-t. Barátja köszönése miatt visszakapta a fejét - s Moon is épp ekkor merte a fejét arrafelé fordítani -, tekintetük találkozott, egy rövid pillanatig mindeketten a közös múltat látták a másik szemében. Morningot teljesen lenyűgözte Moon látványa, s mosoly nélkül, halálosan komoly és ámult arccal lehet egy sziát a lány felé. S Moon sem tudott mást suttogni, mint egy halvány sziát enyhén elpirult arccal.
A társaságból csak Apple vette észre igazán a jelenetet, mert megismerte Morning-ot, még a régebbi buszos kirándulásról. Azonban nem tulajdonított nagy jelentőséget ennek a dolognak. Talán tévesen. Moon próbálta tartani magát, de teljesen felkavarta ez az apró kis "találkozás". Szégyellte is magt, hogy végre Apple-lel van, és erre egy másik férfi köti le a gondolatait. Bárcsak előbb találkozott volna Morning-gal. De most nincs mit tenni. Folytatni kell a változást...
