Apple még mindig nem tért haza Amerikából. A banda többi tagja az akció utáni másnap hazajött repülővel, de Apple nem. Kapott egy hívást, hogy lenne még egy kis elintéznivaló. Nem a plusz zsetonért maradt, hanem a barátságért. Egy régi jó ismerős kereste fel a pár évvel ezelőtti Sötét Kor üzletéből. Így Apple is repülőre ült, de LA-be ment. Ott találkozott Kieferrel, és megbeszélték az akció tervét. Kiefer nem árult el minden részletet Apple-nek, mert úgy gondolta jobb, ha nem tud mindenről, a tagokat így is le tudják rendezni, és nem kenhető rá a mocskos üzleti rész.

Problémamentesen zajlott a támadás, mozgó kocsiból lőtték szitává az "ellenséges csoport" tagjait. Mintha csak móka lenne a gyilkolászás. Nagyon rossz útra tévedtek itt egyesek...

Moon felépült az utóbbi napok átélt szörnyűségeiből. De képtelen volt visszatérni régi életéhez így hirtelen. Szüksége volt időre, amíg megemésztheti a lázálmában látottakat. Olyan helyre akart menni, amit nem ismer; ahol senkit sem ismer, ahol őt sem ismerik és ahol teljesen semlegessé válhat.

Mikor megérkezett IH-ba, egy teljes percig úgy érezte, hogy lelki békére lelt. Végre Senki lehetett. Azonban a bejelentkezésnél kérdezték a nevét. Moon viszont nem akarta elárulni magát, így csak ennyit mondott: Storm. És ez a baseball sapkás, szakadt inges lányarcú Vihar most keresztülsétált a folyosón. Még azt sem akarta, hogy a nemét megtudják, teljesen elvont akart lenni a világtól és a beskatulyázástól. Az épület tele volt minden földi jóval, rengeteg édesség volt mindenfele. Bibliai bőség volt a javából. Választható órákra, érdekes előadásokra ült be. Hallgatta a filozofálásokat az élet apró dolgairól. De egy lány felborított mindent. Egy régi kisiskolás ismerős, aki tudta, hogy ki ő. Hogy Ő Moon, ő az a lány, aki soha nem akarna elbújni a világ elől. Felnyitotta Moon szemét, hogy nem ezt szánták neki Odafent, és hagyja ezt a hülye játékot. Tegye, ami a dolga.

Moon amúgy sem akart ismerős arcokkal együtt lenni és a régi ismerős tényleg rámutatott a dolgok lényegére. Összepakolt és felutazott Pestre. Az örökös találkahelyen ült, a Szabadság híd lábánál. Csak ült és várt. Pedig semmiféle találkozót nem beszélt meg Apple-lel. De ez a hely az övüké. És a bársonyos naplementében megjelent egy bátor férfi árnyéka. Míg ölelkezve ültek a Duna partján, lassan fölbukott a Holdalma.